Hajléktalanság; a városi modern Auschwitz
2004 januárja
két diplomám közül abszolváltam az elsőt. Egy volt évfolyamtársnőm
rá két napra telefonált, hogy mindenképpen férfi munkatársat
keresnek egy VIII.kerületi hajléktalanszállóra. 25 évesen nem
akartam anyámékon élősködni és folyamatos kereset után kellett
néznem. Hát elvállatam.
Az államigazgatás ezen
szférájában, ha nem is a legjobban, de tűrhetően lehet keresni
(éves bérlet, 50 % MÁV, ruhapénz stb). Igaz, ha a munka színvonalát
és veszélyeit vesszük figyelembe, akkor a pénz szinte
semmi.
A szállón eltöltött másfél év sok
mindenre megtanított, jobban beleláttam a hajléktalanság
problémáiba, érdekes embereket ismertem meg, illetve
megtapasztaltam azt a pofátlan harácsolást, amit a szféra vezetői
visznek végbe. Továbbá megtanultam, hogy kis fogaskerékként szavam
nincsen, de ha nagyon ugrálok még ki is rúghatnak.Ha van egy
ötleted ne hozakodj elő vele, mert lázadó vagy és nem értesz hozzá.
Szóval előtte puha ember voltam, de ott megkeményedtem mind
fizikailag, mind lelkileg. Ennél nagyobb posványba nemigazán lehet
kerülni.
TÉNYEK:
Állam
bácsi költése hajléktalan/év viszonylatban:
850.000HUF
Ez az
összeg tekintve a budapesti hajléktalanok számát, igen jelentős. Az
állami intézményekben ennek a felhasználása roppant "hatékony"
módon történik. Ha a benntlakók számát tekintjük, akkor ebből max.
2-300 ezer HUF jut el hozzájuk szolgáltatás (áram, melegvíz, egyéb
infrastruktúra használata) lévén a többit elnyeli a gépezet. A
szálló állapota katasztrófális, nem emberi körülmények uralkodtak.
A vizesblokkot (padlótól a plafonig penészes fal) egy jóérzésű
ember nem nevezte volna annak. A nagyobb lakószobákban 26 fő lakott
(minden másodiknak van tévéje - ez rendszeresen leterhelte az
elektromos hálózatot és gyakran elment az áram), majdnem Auschwitz.
Ez a lakószám számtalan konfliktus oka (te horkolsz, korán kelsz és
zörögsz a zacskóiddal, részegen randalíroztál, hangosan tévéztél
stb.) Emellett csótányok garmadával, poloskák mindenhol. Mi lenne
ha ezt a pénzt lakástámogatásra vagy szociális bérlakások építésére
fordítanák?
Állami szervek tesznek be egymásnak:
hivatalos papírok megszerzése (bőrgyógyászat,
tüdőszűrő etc)
Sokan jöttek
hozzánk hamis EÜ papírokkal. Egy szállón, mint írtam 16-26 főlakott
egy szobában. Elképzelhető, hogy milyen közegészségügyi kockázatot
okoz, ha egy aktív TBC-s, rühes, tetves etc ember kerül ekkora
közösségbe. Számtalanszor jöttek emberek hibátlan ÁNTSZ
bőrgyógyászat (8 napnál nem régebbi papír kell, elvileg pucérra
kell vetkőzni, vizsgálat, majd fertőtlenítés) és tüdőszűrő
papírokkal, majd haltak meg vagy vitték őket tüdőgondozóba 1 hónap
múlva.
TILTÓ-/FEKETELISTÁT
nem lehet vezetni emberi jogokra hivatkozva. Így gyakran
előfordult, hogy vissza kellett vennünk olyan embert, akit nagy
nehezen kiraktunk a szállóról agresszivitás, verekedés miatt
(bővebben lásd.: Hajléktalanmaffia). Engem is többször támadtak
meg. Előfordult, hogy egy késsel nekem támadó ember még 3 hétig a
szállón lakhatott!
Szálló felújítása 1 o.
munkával: 40 millió
HUF
Az első osztályú munka min. 4
hónapig tartott. A kivitelezés színvonala maximum 3. osztályú volt.
Továbbá építőipari tapasztalataim alapján legfeljebb 10-15 millió
volt a reális költsége. Jah sikerült egy olyan mozgássérült rámpát
összehozni, ami a szabadban van és télen esély sem volt segítség
nélkül felmenni rajta kerekesszékkel.
Pályázaton
nyert összeg, hajléktalanok számítástechnikai képzésére
5 millió HUF
Életem
első pályázata, amit meg is nyertem. Az 5 darab komoly multimédiás
PC 6 hónapig rohadt becsomagolva a központi intézményben, mire
kihozták a szállóra. Felszerelték őket, de mivel az internetet nem
lehet bekötni, ott porosodnak az egyik teremben. Bekapcsolni nem
lehet őket még a szocmunkásoknak sem, pedig ők 1 db PII-es gépen
dolgoznak az ügyeleti irodában. Ami számtalanszor elszáll,
mert a csótányok rövidzárlatot okoznak benne.
Vezetőim szakmai képzettsége: 0
mínusz 1
Egyszer alkalmam volt a
vezetők számítógépein dolgozni. Nekik már régen 2 db korszerű P4-es
ketyegett az irodában. Ahol sikerült megnéznem egyikük szakmai
önéletrajzát. Főiskolai papírral, heti 15 óra munkával (ennyit
kegyeskedett bejárni a 40-ből) majd 3x annyit keresett mint én
egyetemi diplomával +OKJ papírral. Fingja nem volt a hajléktalan
ellátásról, a szakmai értekezleteket nem volt képes normálisan
levezetni. Az önéletrajz kb úgy nézett ki, hogy azt egy ált.
iskolás is megírta volna bármikor. A formázásáról már nem is
beszélnék. Konfliktusmegoldó képesség 0, szarkavarás a háttérben
100.
Hajléktalan maffia: Nagydarab
sittesek vs.
rokkantnyugdíjasok
Tiltólista
hiányában számtalan olyan embert sikerült felvenni/újra felvenni,
akik már többször ki lettek ebrudalva a szállóról. Odakinn a
kocsmában vagy akár benn a szállón is rendszeres volt a fenyítés, a
rokkant kisöregek lehúzása. Sok ilyen ember simán megélhetne, de
kényelmesebb a taták 25-27 ezres rokkantságijából havi 10 rugót
levenni. Éltek mint Laci Hevesen. Tanúskodni semelyik öreg sem
mert, szóval ismét kezdődött aharc, mondva csinált vádakkal kirakni
a
maffiózót.
Rovarirtás
amikor kijöttek az írtók volt, hogy nekünk kellett segédkezni, mert
ők sem merték felnyitni az ágyat annyi csótány hemzsegett benne.
Volt, hogy könyékig érő gumikesztyűben, manuálisan nyomkodtam el a
dögöket a kezemen. 1 évbe tellett mire kiharcoltam, hogy ne a sima
sprickolós technológiát, hanem zselés technikát alkalmazzanak az
irtásban. A sprickolóstól simán tovább rohangál az állat és 6 hét
múlva ismét lehetett rovarirtást kérni. Gondolhatjátok mennyibe
kerül egy 3 szintes épület teljes
irtása!
ADOMÁNYOK
Nem
nálunk történt, de egyik szolgálat kapott egy csomó új farmert
adományba. Asszem 5000 db-ot. Kb. 500 db jutott el a
hajléktalanokhoz. A szolgálat rengeteg munkatárásról köztudott,
hogy kilósruha boltot működtet
másodállásban.
Irracionális
adminisztráció
Első találkozáskor készíts interjú a
klienseddel.A kitöltendő papírok száma 50 oldal!!! Egy
szocmunkásnak 12-16 lakója van. Az interjú alapján állítod össze a
gondozási tervet. 50 oldal papírt egy normális emberrel sem lehet
kitölteni. Nemhogy te írogatod a kódokat (roppant elmésen a kliens
monogramja és születési dátuma) és a bejegyzéseket. Magyarul az
ember segítése helyett egy nagy papírhalmazt látsz és azt
töltögeted folyamatosan. Ja az érkezést követően muszáj 10 napon
belül kitölteni a dokumentációt. Ha az ember 2 hét múlva
eltűnik/elmegy bármi, akkor feleslegesen ültél 3 órát egy részeg,
tetves, vagy akár TBC-s emberrel egy
szobában!
IKT-infrastruktúra alkalmazása
0
Majd a kitöltött 50 oldanyi papírt vidd
fel Excel-táblázatba (mivel én értettem hozzá egyedül, én
vezettem). Nem Accesbe, mert ott még meg is lehetne találni. Ha egy
ember 2 hét múlva elment, akkor feleslegesen dolgoztál. Ja internet
nincsen, havonta 3,5 lemezen küldjed be az adatbázist a
központnak.
Hát ez lenne egy apró
betekintés a hajléktalanszállók életébe.
A hajléktalan nem
szól bele, hogy mennyit költöttek rá, éppen ezért nagyon sok
lehetőség van a panamázásra. Ezt ki is használják a
vezetők.
Mutant, a volt szocmunkás
Kedves Mutant!
Személy szerint én is szívemen viselem a hajléktalanok sorsát, bár ilyen munkát még nem végeztem, de nem egy és nem 2 hajléktalan van a környéken, akivel kontaktálok...tudom, hogy és miért került utcára és hogy semmi esélyt nem látnak a társadalomba való visszatérésre.
Ez leginkább azért és akkor szomorított el, amikor a közel 70 éves nagyikám feljött a "decsodás" Budapestre látogatni, és nem értette, miért nem segítenek egymáson az emberek, mint náluk a faluban...az egész környékükön évtizedek alatt 1 hajléktalan volt, de az se teljesen, mert csak a felesége zárta ki az istállóba piálás miatt! :)
Ez még vidámka is lehetne, de amiket te írsz, amiket én hallok és látok nap mint nap, azzal néha már szabályosan nehéz együttélni!
Szégyellem magam azok helyett is, akik tehetnének a helyzet ellen, az ellen, hogy idén télen is több százan fagyjanak halálra az utcán, hanem inkább tömik a zsebüket, a hasukat, amig pozícióban vannak, addig mindent szabad alapon, a másik, akinek pedig nincs, le van sz*rva, úgyis odavan már! Undorító ez az egész rendszer, már csak abban reménykedem, hogy a magunkfajták és az általunk meggyőzött, tájékoztatott fiatalok idővel (remélhetőleg minél előbb) tehetünk ellene!!
Köszönet a "cikkért", további sok sikert az életben!
Üdv.,
Maya :)
Hálás köszi Maya a bíztatást és neked is minden jót. Egy dologban viszont különbözünk. Más naponta beszélgetni utcásokkal és más a hajléktalanszállón élő, nagyrészt semmittevőkkel beszélni és éjszakásként ott aludni, felügyelni őket. A nagy baj az, ahogy oda jutnak és amennyire levetkőzik minden emberi mívoltukat. Majd kényelmesen tengetik életüket a szállón. A rendszernek nem érdekes, hogy kikerüljenek. Ráadásul a jelenlegi szochálóval esélyük sincsen.
A szocmunkás részéről pedig sokkal gázosabb, hogy ő is ösztönlénnyé alakul. Érezned kell mikor kell robbani és a józan ész, szép szó helyett ütni. Engem többször megfenyegettek, 5-6 alkalommal telegességig fajuló vita volt, kétszer pedig késsel támadtak meg.
Én úgy érzem minden empátiát kinyomtam magamból egy életre. Hovatovább azt is tudom, hogy lélekben mindenre fel voltam készülve. Miután szerencsémre ott tudtam hagyni ezt a munkát egy kollégánkat megölték. Kitiltott egy hajléktalant, mert részegen ha felmegy a szobába tuti balhét csinált volna. A csövi megvárta és halálra szúrkodta reggel. A központ vezetősége ennyit reagált (életükben nem voltak éjszakai ügyeletben, amikor szó szerint halálfélelmed van a rengeteg bejövő részeg miatt) Hát nagyon sajnálatos, szörnyű dolog
Én egyet tudok: 2 hónap után vettem egy kést és ha szükség lett volna rá akkor használtam volna. Lélekben felkészültem rá, hogy 90 ezerért nem lyuggatják ki a bőrömet. Ez volt a legszörnyűbb, felkészülni arra, hogy embert öljek.
Kedves Mutant,
Örülök, hogy megosztottad velünk a tapasztalaidat, és remélem, hogy sokan elolvassák, akkor talán nem belerúgni fognak még egyet a hajléktalanba, ha elmennek mellette, hanem elgondolkodni azon, hogyan lehetne segíteni rajtuk.
grat
Én sajnos radikális vagyok ezzel a témával kapcsolatban. Amit látok azt úgy tudnám összegezni, hogy a hajléktalanok 95%-nak esze ágában nem lenne visszatérni, nagyon jól érzik magukat ebben a társadalmon kívüliségben, kényelmes nekik, bűnözők, zaklatják azokat, akiknek a pénzükből őket eltartják, mert ugye őket az adófizetők tartják el, akiknek nap, mint nap végig kell nézni őket a moszkva téren, ha vöröskereszt kajaosztás van, akkor szinte meg kell kerülni a moszkva teret, mert félelmetes, hogy milyen emberek gyűlnek össze - nemcsak hajléktalanok egyébként - de jellemzően a hajléktalanok hánynak-szarnak-hugyoznak oda a térre akkor. Sajnos nem tudok együtt érezni ezekkel az emberekkel, azokkal végképp nem, akik testi fogyatékosságukból próbálnak megélni. Ez egyrészt lelki zsarolás, másrészt gusztustalan, harmadrészt jellemhiba, gyengeség. Sajnos az emberi, a városi társadalom viszonylagos egyensúlya megkívánja az ilyen elemek létezését, de azért meg lehetne próbálni őket eltüntetni. Például börtönökbe, ahova valók. Miért van az, hogy engem már zaklat az adóhivatal, ha csak egy ezrest nem fizetek be, pedig jelenleg tanulok, és nincs is épp mit adóznom, őket meg le sem szarják, hogy van ez?
Mutant: Ez az utolsó komment (mármint a tiéd) volt szerintem igazán, ami ennek az egésznek az érzelmi oldalát megfogta. Azt hiszem, hogy annak, aki nem csinált még ilyesmit, elég nehéz megértenie. De Sasi, sztem az semiképpen nem megoldás, hogy visszahozzuk a KMK intézményét, börtönbe csukjuk őket. Elég embertelen volt ez 50-60 éve is. (Hadd jegyezzem meg, hogy szerintem többe kerülne a börtönben az ellátás, mint a szálló...)
Én valahogy úgy látom, hogy ezen a dolgon csak az segíthet, ha nekik való (fogyatékosságból, betegségből kifolyólag) munkalehetőséget lehetne teremteni, akkor egy szűk réteg talán eljöhetne az utcáról. De ne felejtsük el, hogy ezek az emberek nagyrészt a rendszerváltás után közvetlenül buktak ki, veszítették el az ilyen-olyan egzisztenciájukat. Az én elgondolásom az, hogy ők ennek a változáskornak a kétlábon járó áldozatai, mert velük egyszerűen már semmit sem tudunk kezdeni, csak várjuk az elmúlásukat.
A másik részük meg a "szabad lélek", aki szarik az egészre, köp a pofánkra és még a seggét is odamutatja, mert nem érzi magát szerencsétlennek, jó így neki és büdös is a munka, de az ilyen viszont nem elveszítette az állását, hanem sosem volt neki igazán. Velük aztán meg semmit sem lehet kezdeni.
Múltkor olvastam a ManCsban cikket egy lányról, aki meg a last-minute útjait a szállón lévő dolgozókkal book-oltatja, és a szoc. segélyből Korzikára, Szicíliába megy. Dolgozni persze azt nem...
Szóval szar ez így, de talán lesz jobb. Talán.
Nagyon jó, hogy ezeket az információkat nyilvánosságra hoztad, talán lesz, aki érdemben is tenni tud a változásért.
Szpeti és Hawle, köszi a hozzászólásotokat.
Hawle - a munka sokat segítene, de nem szívesen alkalmaznak ilyen embereket. Érzelmileg még vannak durvább helyek, amikről írni sem szívesen írok. Például a nappali melegedők és a fapadok. Van ahol a földön alszanak emberek, igaz nem fagynak meg legalább. Az egész régi sárga makadámkővel van leburkolva, hogy a fekáliát és a hányást reggelente könnyen fel lehessen slagolni. Az egyik sarkában van 10 db vaságy, oda fektetik a nagyon betegeket.
Miért kerülnek utcára:
1. Házastárs megcsalja, ő ott hagyja a közös lakást, mert a gyereket a nőnek ítélték és nem akarja fedél nélkül látni a gyerekét. - 10 %
2. Súlyos sokkélmények rövid időn belül -> idegösszeroppanás - 5 %
3. Az elmegyógyintézetek helyhiánya miatt, a kevésbé közveszélyeseket kiteszik az utcára - 5-10%
4. Italozásból eredő családi problémák, értsd: masszív alkoholizmus - 70-75 %
5. Lakásmaffia, rokonok nélkül - azonnal utca - 6-8 évig elhúzódó per - 5%
Szia Mutant!
Nagyon tetszenek az írásaid! Elgondolkodtatóak, bár én leginkább azon gondolkodtam el, hogy vajon azok is ovassák-e akik ezt a rossz helyzetet kreálják.
Megdöbbentet, hogy két diplomával mint szociális munkás dolgoztál, megalázóan kevés pénzért. Ez is ennek a rossz rendszernek a következménye, hogy lassan oda jutunk, hogy már a WC-s néninek is diplomával és legalább két nyelvvizsgával kell rendelkeznie. Mire jó az, hogy az emberek nagy része olyan munkát végez ahol nem tudja használni azt az óriási tudásmennyiséget amit megszerzett? Akkor mire ment el az a sok év amit tanulással töltenek?
A pályázatokról annyit, hogy rövid ideig én is dolgoztam egy pályázatíró cégnél, és rá kellet jönnöm, hogy ez az egész pályázatosdi arra jó, hogy a sóhivatalokban dolgozó embereknek legyen munkájuk. Szerintem annak a pénznek amit a pályázatokon meg lehet nyerni, a sokszorosa megy ki a költségvetésből a hivatalok és a hivatalnokok eltartására.
Én valahogy mindig mindenből arra a következtetésre jutok, hogy az egész úgy szar ahogy van, de ha nem teszünk semmit akkor biztosan nem is fog soha semmi megváltozni.
Várom a következő írásodat.
Én Sasi-val értek egyet...
főleg, hogy volt szerencsém megtapasztalni élőben, belülről, de nem úgy, ahogy Mutant, hanem a másik oldalról.
Édesanyám 3 diplomával és 2 felsőfokú szakképesítéssel rendelkezik, én magam egyetemen tanulok.A Dózsán laktunk 3 évig.Mutant tudja, mi az.
És tudom, hogy akár az ott élők, akár az utcások, nagyrészt erre építik az életüket, mert így szabadok, és nem tartoznak senkinek és semmiért felelősséggel...."se bú, se kár, csak a nagy sár"
(nem elzárni kéne őket, hanem végleg eltávolítani...)
És az amerikaiak egy álszent (kisebb) csoportja még tiltakozik, hogy visszaállították a halálbüntetést.Hogy az 1000. embert végezték ki a minap.
Aki a Mutant kollégáját megölte, mi?Ember? 1 senki.Maximum, mert állatnak is csúfság titulálni, hisz' az állat is csak szükségből öl, ha éhes.
(De ez más tészta)
Maximális elismerésem Kata. Dózsa nem piskóta hely. Bár ha mond valamit, akkor én meg az Alföldiben voltam éjszakás. Ráadásul átalakították vegyes!!! fapaddá!!!. 1 emeleten 50 nő, ráccsal elzárva. Körülöttük földszint, 1 em és 2. em. 300 férfi. Izgalmas szituk voltak. Minderre 2 szocmunkás és 1db biztonsági.
Ezzel kapcsolatban van egy vicces sztorim. Az utcán mentem párommal és odajött egy rettenetesen lepukkant csöves "Adjak pézzt, kajára", persze majd a karomba esett annyira részeg volt!
Mondom neki "Nekem hivatalból nem lehet, mert tiltja a szakmai etikai kódex."
- Miért mit csinál?
- Hát szocmunkás vagyok.
- Tényleg hol?
- Az Alföldi szállón!
- Úristen, akkor viszlát - mondta a hajléktalan és máris józanabbul távozott!
Addig nem hittem, hogy bennevan a szálló a ucsó 3 legrosszabba.
Lehet, hogy hülyén hangzik, de az első, amit tennék, hogy épitési vállalkozó helyett, felvenném a kapcsolatot épitész-hallgatókkal, és a hajléktalanok saját munkájával tataroznám az egész házat. Igy nemcsak olcsóbb lenne, de azok, akik részt vennének a munkában kereshetnének egy kis pénzt, és a házhoz egészen más kapcsolatuk lenne...
Nem mondom, hogy a meglévő bürokratikus szervezetben ezt meg lehetne csinálni, de azt tudom, hogy nálunk, Tel-Avivban volt egy házaspár, akik papirmunka helyett ilyen alapon adtak menedéket... főleg fiatalok kötöttek ki náluk, mindent közösen csináltak, hatalmas sikert értek el, és amikor már nem lehetett letagadni sem, hogy ez a megoldás útja, az állami támogatást is megkapták...
A börokráciát először ki kell játszani - elég szomorú, hogy ez igy van, de mindabból, amit leirtál, számomra világos, hogy teljesen más alapokra helyezném az egészet...
Ilyenekért mondom, hogy nem a pénz hiányzik a fővároból, hanem az ész, az akarat, a meglevő forrásokat jól kihasználni.
Ha legközelebb Pesten leszek, gondolom januárban, jó lenne találkozni, mert a hajléktalanok sorsa kritikus pont a városban, és nemcsak miattuk, hanem az egész város miatt.
Jól látod a helyzetet ! De saját erőből nem végezhetnek munkát a szállón, mert akkor ragaszkodnának a helyhez és nem lehet kirúgni őket! Ez véresen komoly, bár nem tudom ki lenne az a hülye, aki ragaszkodna ahhoz a pocsékhoz.
Én számtalanszor tettem ilyen javaslatokat, mint amit Te is említesz. Kb. lehülyéztek.
Erről beszéltem, amikor egyik bejegyzésednél a "világmegváltó" fiatalok elsikkadásáról beszéltem! Ha szabadkezet kapok, kb. 6 hónap és simán kipofozom a helyet és a gárdát. Őrmesternek szólítottak, mert szigort tartottam, de igazságos voltam. De tudták, hogy rám lehet számítani és ha gáz van fordulhatnak hozzám.
Ittho azért nem lehet, megtanni, amit mondtál, mert az állam nem érdekelt, hogyjól működjön a rendszer, mivel a vezetői nem tudnának eléggé sokat zsebre vágni.
Mail-emet tudod, januárban ráérek.
Kedves Mutant !
nagyon jó ,hogy írsz ide!
én mint szociálpolitikus végeztem az idén , jelenleg még nem akadtam munkára , de elgondolkodtató , hogy bevállalnék e egy ilyet mint te !?egy kicsit persze én is rálátok a dolgokra de azért gyakorlat hiányában , más ..tudod én roma iskolákban voltam hát az se rossz..
Hihetetlen hogy mennyi embert kellene bevonni ebbe az üzembe és semmi nincs !hihetetlen hogy a kvótákat is csökkentik a szférában !A minimumon vannak az intézmények és még fogják magukat vissza ?!!
Mégis azt állítom , hogy vannak olyanok szép számmal akik szívvel és lélekkel végzik a munkájukat töretlenül !
béke
Igazad van Messiás, sokan vannak, akik szívvel-lélekkel végzik a munkát. Azonban nagyon nehéz ezt a kevés fizetésért tenni. Aki már olyan pozícióban van, az csak a pénzre hajt. Velem is legjobban a cég műszaki főnöke tolt ki (egy pakolós melóra telefonon kért fel, alaposan félretájékoztatva, majd nem fizetett semmit), nem egy hajléktalan.
A szível lélekkel dolgozók nagy része az alsó szinteken van és megkeserítik az életüket a tehetségtelen és kötekedő hozzá nem értők. Ezek azok, akik a nagy teoretikusok glóriája alatt próbálnak metodológiát és gyakorlati ismereteket átadni. Miközben fingjuk nincsen a gyakorlatról. (Amíg fényes nappal, mikor 20 ember van benn a 320-ból, látogatják a szállót nem fogják látni a valóságot.)
Písz
Mutant csak erről a szociális munkás időszakodról írhatnál egy külön blogot. Azt hiszem kemény lenne és tartalmas, érdekes. Valami tényfeltáró jellegűt kellene. Bár ez igen veszélyes is lehet, mivel beazonosítható vagy. :-(
Pedig ilyen "leleplezések" kellenének, hátha megváltozna valami. Bár tudjátok hogy van ez: a hajléktalanok sorsa senkit nem érdekel. Pl. ahogy felkerültem Pestre még odafigyeltem és adtam. Ma már, amikor minden hajléktalan le akar rohanni és csak kunyerál... passzívvá váltam. Szerintem sokan vannak így ezzel. Akiknek feladatuk lenne a dolog, gondolom nagy ívben tesznek arra, hogy mi van az "ellátotakkal", hisz már belefásultak a dologba, meg ott a család, a fogyasztói malom (venni, csak venni, jobbat, szebbet, stb.). Az életük értelme nem a hajléktalan, akiért kapják a fizut, hanem a pénz megszerzése lett. Tovább sorolhatnám... így jutunk el odáig, hogy tényleg senkinek nem érdeke, hogy a helyzet megoldódjon. :-(
Köszi En1 a hozzászólást. Sok igazság van benne. A beazonsíthatóságom elég könnyű, mert a profilomban ott a nevem. Régebben sokat gondolkodtam egy könyv megírásán, de végül nem volt rá energiám szakdoli meg nyelvvizsga, diploma miatt. Azóta sokat felejtettem, mert felejteni akartam. De rengeteg téma, sztori maradt bennem, ezeket természetesen hajléktalansá címkével ezen túl is olvashatod majd itt. Hamarosan jön a következő történet is.
Tényfeltáró jellegű blogot indítani, csak hajléktalanság címen sajnos nincsen kapacitásom. Ide sincsen időm annyit írni, mint szeretnék.
A jelenlegi átláthatatlan igazgatás és állami finanszírozás miatt senkinek sem érdeke felszámolni a helyzetet. A megfelelő pozíciókban nincsenek meg a megfelelő emberek! Addig itt csak felesleges száj tépés megy! Sajnos, civilmozgalom kell, hogy a valóságban is artikulálódjanak ezek a problémák és számonkérhetőek legyenek.
Koveteljunk fejeket!!!
Szo szerint is ertheto.
Aki nem mer tenni , annak csak annyi dolga lenne, hogy ne tegyen ellene. :)
hellló!amikor utcán dolgoztam rengeteg csöves okozott problémát,NÓÓÓ DEMOKRÁCIA kiütöttem kettőt aztán mégnégyet megtiltva az átjárásukat a területen ---be is tartatva--és láss csodát béke honolt az őrsön.atöbbiek nagyon hálásakvoltak rengeteg infót kaptam.a demokrácia érdekes többen élnekvissza vele mint élnek.............
A hazai blogszféra gyengeségeiről és az emberi hiszékenységet kihasználó bloggerekről
(szomorú reakció Mutant Hajléktalanság: a városi modern Auschwitz című naplóbejegyzésére)
Tisztelt Mutant, egykori munkatársam!
Remélem nem érzed sértőnek a tegeződést, de e-fórumon mesterkéltnek hatna a magázódás és mind írásod, mind a válasz ezt a közvetlenebb formát igényli.
Elég nehezen jutottam arra a döntésre, hogy válaszolok, de végül is úgy ítéltem meg, hogy írásod több valótlan állítást tartalmaz, túlzó és (valóban csak mellékesen) rágalmazó is, - egyszóval káros.
Ezzel pusztán írásod hatását minősítettem, nem feltételezek Rólad ártó szándékot sem a hajléktalanok, sem egykori munkatársaid iránt. Megpróbálom elkülöníteni a valós tények bemutatását célzó, illetve e szomorú történet emberi vonatkozásairól alkotott véleményemet.
Kemény megállapításokat tettél el kell hát viselned a hasonló reakciókat is.
Nos hát először is a tényekről
Nagyjából jók a számaid, azonban, az az 550 000 Ft /év/fh költség, amiről te azt írod, hogy elnyeli a gépezet az a jogszabályokban előírt létszámú és képzettségű munkatársak bére és járulékai és még így sem tudjuk teljesíteni az előírásokat. Ha esetleg azt gondolnád, hogy a civil ellátók esetében ez kevesebb, akkor megnyugtatlak: nem! Ugyanazon jogszabályok vonatkoznak mindenkire, még a bérek megállapításánál alkalmazniuk kell a közalkalmazotti szabályokat legfeljebb a költségvetési intézményeknél ez alól kevésbé lehet kibújni.
Az 1886-ban épült szálló, (fél évszázados felújítási elmaradással) állapota szerinted majdnem Auschwitz. Szociológusként nyilván tudod, hogy Budapesten van néhány tízezer hasonló állapotú lakás, abban a kerületben is vannak egész háztömbök, ahol nincs fürdőszoba, közös WC a folyosó végén, csótányok, ...stb. Ennek ellenére egy ütős hasonlat kedvéért megfeledkezni arról, hogy ezekben a romos épületekben mégis csak a túlélés lehetőségét próbáljuk biztosítani és sajnos még erre is több igény van mint férőhely. Megsemmisítő táborhoz hasonlítani (ha jártál ott és láttad, akkor azért ha nem akkor azért) de mindenképpen felelőtlenség. Azt hiszem Te sem a Sonderkommandóval azonosítottad magad.(remélem)
A szálló részleges felújítása 40 millió Ft.-ba került, melynek építőipari tapasztalataid (nahát, ez meglepett, voltál már beruházó is?), alapján szerinted 10 15 millió a reális költsége. Túl azon, hogy ellenőrzött, nyilvános közbeszerzési eljárásban ez volt a legkedvezőbb ajánlat, a fenti összegből 14,812 mFt volt csak a beépített anyagok és berendezések beszerzési ára, 15,317 mFt. munkadíj, 7,532 Áfa, 1,451 mFt tervezés és 1,00 mFt lebonyolítói díj volt. Építsd be a tapasztalataidba hátha a becslésed idővel egyre pontosabb lesz.
A rámpa tetejéről egyébként nem feledkeztünk el, - meg van tervezve, némi pénz kell még hozzá.
Életem első pályázatán nyert 5 millió Ft - mely persze sohasem egyetlen ember műve és valójában 2 150 000 Ft hát igen. Valóban ügyelünk arra, hogy az elnyert támogatást csak és kizárólag a pályázatban megjelölt célra használjuk fel. Még akkor is ezt követjük, ha egyébként akár szociális munkások munkakörülményeinek javítására is használhatnánk. (Ez nyilván elég népszerű lenne.)
Az Internet kapcsolat kiépítését sajnos még most sem vállalta egyetlen szolgáltató sem a T-Com szeptemberre ígérte az ADSL-t, az RDSL vételi lehetőségei rosszak, bérelt vonalra pedig nincs pénzünk.
Közvetlen vezetőid szakmai képzettségéről itt elég annyi, hogy mindketten 9-10 évig végezték ezt a munkát sokkal rosszabb emberi és tárgyi körülmények között, nem vezetői beosztásban én EZT nevezném tapaszatalat-nak. Bárhogy nézzük is, Te ebben a munkakörben egy nem szakirányú diplomával rendelkező (lényegében szakképzetlen), helyét kereső pályakezdő voltál - életed első igazi munkahelyén. Ettől persze még lehet igazad, - de honnan ez a megfellebezhetetlen ítélkezés, ez a kétely nélküli, gátlástalan magabiztosság?
( A mások dokumentumainak kukkolására és a diplomák érett személyiséget nem pótló jellegére még visszatérek.)
Örülök, hogy az adományok 90 %-ának ellopásával kapcsolatban nem minket, hanem egy természetesen meg nem nevezett egyik szolgálatot vádoltad meg, ahol a szolgálat rengeteg munkatársáról köztudott, hogy kilósruha boltot működtet . Én persze nem ismerek ebben a szakmában mindenkit, de ilyenről nem tudok. Ha komolyan gondoltad a rengeteg másodállású ruhaboltos szociális munkást, akkor kérlek nevezz meg legalább egyet vagy kettőt! Ám ha ez csak egy nyelvi fordulat volt, akkor ezt korrigálnod vagy pontosítanod kellene
Ha valóban van ilyen (ha legalább nekem tudsz a köztudottak közül mondani egyet) megajánlom hogy segítek a dolog nyilvánosságra hozatalában.
Az irracionális adminisztrációval kapcsolatban azt írod, hogy 50 oldal lakónként és 12-16 lakó gondozása tarozik egy szociális munkáshoz. ( ezt a családsegítős kollégák feltehetően érdeklődve olvassák, - náluk ennél több teljes családja van egy-egy családgondozónak) Feltehetően a hatáskeltés kedvéért hallgattad el, hogy a teljes dokumentáció jó része soha ki nem töltendő speciális betétlap. Az erős túlzásra jellemző, hogy Te sem írtál az egy éved alatt nemhogy lakónként, hanem összesen sem 50 oldalt!
Na és hogy irracionális lenne? Általában szeretni az embereket, általában segíteni, - nem nehéz. De a konkrét egyedi esetben, amiben téged állítólag az adminisztráció megakadályozott! Határozottan állíthatom, ha egy 3-6 havi tényleges segítő munkáról nem lehet egy fél-egy oldalas összefoglaló értékelést írni akkor az a munka nem volt elvégezve, az nincs is!
Végül - utolsóként a tényként előadott megölt kolléga esete ahol még azt is idézed, hogy mit mondtam szó szerint. (szerinted!)
Kollégánk, akit valóban késsel súlyosan megsebesített egy feltehetően súlyos pszichózisban szenvedő hajléktalan (elmeszakértői vizsgálata folyamatban van), - nem halt meg, szerencsére felépült és saját kérésére továbbra is egyszemélyes éjszakás szociális munkás ügyeletet lát el. Ha valóban érdekel, hogy segítő szakemberként hogyan lehet mindezt feldolgozni keresd fel. Tanulságos lesz.
És mindezt (egy munkatársad halálát), Te gond nélkül, tényként írod le. Érthetetlen számomra ez a felületesség, ez a tényektől való gondtalan elszakadás. Ennek fényében már nem is olyan bántó, ha azt írod hogy panamázunk és tömjük a zsebünket mert ennek még annyi köze sincs a valósághoz. Csak hát a hitelességed, a blog félrevezetett olvasói nem túl nagy ár egy jól hangzó poénért?
Végezetül, mivel mint despotaként uralkodó munkáltatót és mint tisztességtelen, pofátlanul harácsoló embert is jellemeztél, el kell viselned, hogy én is leírjak néhány gondolatot a fenti történeted munkavállalói és emberi vonatkozásairól.
A felvezetés és az aláírásod is - Mutant a volt szocmunkás- alapvetően hibás, ezt bizony pontosítani kell!
Formailag ugyan betöltöttél egy ilyen elnevezésű munkakört, melyet (a jogalkotó pillanatnyi agylágyulása következtében csak itt és csak most vadkeleten ) éppen bármilyen humán diplomával rendelkező munkavállaló betölthet.
Lényegét tekintve azonban, szakképzetlenként megpróbálkoztál egy olyan feladattal, melyben a szakképzett szociális munkások is szerintem 50 % emberséggel, 25% készség/képességgel (fejleszthető!), és 25% tanult ismerettel boldogulnak. A hasonló helyzetű munkavállalók az esetek többségében ilyenkor elkezdik pótolni az egyáltalán pótolhatót, a hiányzó ismereteket, a fejleszthető készségeket, - vagy gyorsan továbblépnek. Te ezt a helyzetet nem ismerted fel, (mi sem, és ezért felelősnek érzem magam) ezért emberileg egyre nehezebb, szinte kezelhetetlen helyzetbe kerültél, melyben magadnak is, másoknak is ártottál. Vagy felismerted, de a rendszeres havi fizetés tartott vissza? Ennyire olcsó lenne egy életerős világmegváltó?
Több helyen említed diplomáidat, melyekre bizonyára joggal vagy büszke. Azt, hogy a szociális munkás szakképzettség mennyire más, megpróbálom egy példával szemléltetni.
Egy életútja aktuális mélypontján lévő, kétségbeesetten síró, vagy agresszív hajléktalan ember az nem elsősorban társadalmi folyamatok tanulmányozható felszínre törése és nem is pusztán egy kommunikációs helyzet. A szociális munkások tanulják, (a jobbak ezt a tudást alkalmazzák is) hogy a segítő kapcsolat kialakításának elemi előfeltétele az empátia, a szituációnak megfelelő hiteles viselkedés és a feltétel nélküli elfogadás. Ezek nélkül a helyzetből csak a szokásos kiutak maradnak: az agresszióra agresszió, az érzelmi bevonódás. Hosszabb távon pedig az önhiba hangsúlyozása; a nem érdemes/nincs mit tenni reménytelensége; vagy éppen a kudarc tagadása; a felelősség másokra hárítása stb.
Ezek nem elvont példák mind-mind világosan kiolvasható a történetedből.
Ha az ember elvállal egy munkát ( pl. nehéz ládák elhordását) és nem bírja elvégezni, gyakran úgy teremt összhangot az elgondolt és a tapasztalt valóság között, hogy megmagyarázza: nem is lett volna értelme elhordani, sőt, nagyobb károkat előzött meg azért hagyta ott, stb. Sajátos lélektani kármentés ez, - ezt hívjuk a kognitív disszonancia redukciójának.
Általában nincs is ezzel semmi baj, ám ha valaki huzamosan felveszi ezért a fizetést és mindezt utólag, elmenőben kiabálja vissza ez már etikailag is megítélhető.
Ami igazán súlyos felvetés írásodban, az az erőszak problémája. Valóban jól látod, vannak bizony sokkal nehezebb emberi körülmények között működő a te szóhasználatoddal: érzelmileg durvább - egységeink is. Nyilván azt is tudod, hogy a szociális munkások között ott is többségben vannak a nők, ráadásul a fiatalok. Rajtad kívül szinte minden közvetlen munkatársad nagyobb gyakorlattal rendelkezett ( és én magam sem csak fényes nappal láttam hajléktalan ellátást, éjszakásként kezdtem, csak kicsit tovább csináltam ). Tehát lett volna módod megkérdezni, megtanulni e helyzetek kezelését.
De valami egészen mást tanultál.
Azt írod, hogy megtanultad mikor kell szép szó helyett ütni, hogy esetenként szó szerint halálfélelmed volt, hogy két hónap elteltével már késsel járkáltál és felkészültél rá hogy embert ölj!
Két eset lehetséges:
Ha ez akár csak részben is igaz, azonnal abba kellett volna hagynod ezt a munkát! Ennek felismeréséhez nem kell szakképzettség csak egy kevés józan belátás, pici önkritika!
Ha csak emlékeid feldolgozása érdekében dramatizáltad a történetet, - azt értem. Gyermekkorban mindannyian azokat a meséket szeretjük, amelyekben főhőssel tudunk azonosulni. Ez nem is múlik el nyomtalanul, ezért is népszerűek a jók a rosszak ellen típusú butácska könyvek, filmek stb. De felnőttként nem írunk csak azért mesét, hogy mi lehessünk benne a pozitív hősök - és különösen nem keverjük össze a valósággal
Pozitívumként említed, hogy őrmesternek szólítottak mert szigort tartottam de igazságos voltam. Nem röhejes egy kicsit egy pályakezdő 26 éves embertől? Vannak persze ilyen korú őrmesterek de ők voltak közkatonák is (Ancsel Éva aforizmája: Abban, hogy valaki alacsony, nincs semmi nevetséges amíg talapzatra nem áll )
De a folytatás már egyáltalán nem vicces: "ha szabadkezet kapok kb 6 hónap és simán kipofozom a helyet és a gárdát. Ez a gondolkodás ha őszinte- a fejlődésükben (szerencsére) gátolt diktátorkezdeményekre jellemző. Ez bizony nem a pályakezdők önbizalomhiányát mutatja, - én inkább önértékelési zavarnak nevezném.
A kölcsönösség okán néhány mondat erejéig én is betolakodok a Te szakterületedre.
Elolvastam a teljes civil ügyifogyi blogot és nagyon jó írásaiddal is találkoztam, ahol nem csak a lendületes stílus, hanem az érdekes tartalom is megkönnyítette az olvasást. Azt vártam, hogy legalább a teljesen távoli tudományokhoz illő alázattal közelítesz, de csodálkozva láttam, hogy minden gátlás nélkül teszel magabiztos megállapításokat a legkülönbözőbb szakterületeken az orvostudománytól az útépítésig, de szerinted az ombudsman is csak egy álszent és korlátolt jogász Tudod önmagában az, hogy valaki valamihez nem ért, - de az furcsa módon nem gátolja a határozott véleményalkotásban attól még nem lesz reformer! Ahhoz bizony alapos tárgyi ismeretekre van szükség.
Nem vetted még észre, hogy bármiről is leírsz 10-20 sort, valahogy mindig azonnal szakértője leszel a területnek? Egyik hozzászólásodban azt írod magadról: Lévén, hogy nem blogger, oknyomozó újságíró vagyok! (Hát persze! kb. annyira mint szociális munkás)
Egyetértünk abban, hogy az elektronikus információs felület egyszer akár a közvetlen demokrácia orgánuma a demokrácia 5. pillére is lehet, de jelenleg reálisabb veszélyét látom annak, hogy esetleg a felelőtlen, önkontroll nélküli, a beszólós kocsmai handabandázás terepe lesz.
Csakhogy ebben a közösségben nagyságrenddel többen olvassuk, nagy tehát a felelősségünk a dolgok alakításában.
Te magad írtad: a tartalom minősége és mennyisége csak tőlünk függ Ehhez nincs mit hozzátenni - bizony így van!
Pelle József
ig.
BMSZKI
Sziasztok!
HA van még aki olvassa ezt az oldalt.
Összehoztunk egy alapítványt: Kőleves a nevünk. HA van mit beletenned, szívesen látunk tagként ha hajléktalan vagy, és pártolótagként ha nem. Nézd meg: kolevesalap.uw.hu
Én csak belecsöppentem a hajléktalanellátásba, de nekem is Auswitz jutott eszembe a szállókról, az ellátás módjáról, és a hajléktalanok életminőségéről. Ezért hoztuk létre az alapítványt. De úgy tünik valódi segítséget senki nem akar adni. Pedig van elég pénz hozzá - csak nem azokra fordítódik akikre kellene. Nil
Kedves Mutant!
Elfelejtetted megírni a saját bűneidet a BMSZKI-nál. Vagy miért is tanácsoltak onnan el nagyharcos? Nem kirúgtak, egyszerűen emberségből felajánlották, hogy távozz.
Kedves Igazgató Úr,
amíg Ön nem írt a fórumba, addig elég rosszakat gondoltam Önökről és a szociális dolgozóiról meg persze a hajléktalanokról. Nagyon örülök, hogy írt. Rávilágított a dolgokra. Nem értem a volt dolgozóját (Mutantot), hisz egy jó állása volt. Egy igazi szociális munkás nem csinál és nem mondd ilyeneket mit ő.
„Hidd el nekem, királyi dolog az elesetteken segíteni.” (Ovidius)
Sok sikert kívánok a további munkájában Igazgató Úr!
Tamás
Az a baj, hogy ez mind igaz!
Igazgató Úrnak is van jó néhány dologban igaza!
Viszont! A közterületen élő hajléktalant elve nem szabadba egy kalap alá venni a "szálló generációval". Dolgoztam a hajléktalan ellátásban és ment a kaja túra ezerrel. Kiderült sokszor, hogy egy-egy ember kb. 5-8 helyen étkezik egy nap. Felhajtod neki a melót és nem megy el, mert ebédelni kell "menni". Ez már nem arról szól, hogy a szükséglet fontossága. Egyik helyre be, másikból ki. Körforgás! Minden ingyen van. A szocmunkás a kiszolgáló személyzet. Hányszor megkaptuk! "Te azért vagy, mert én vagyok, mi az hogy nem!" Pazarlás!
Erőszak! A legnagyobb probléma már nem a lakhatási, hanem addiktológiai és pszichiátriai. Sajnos van egy erős mag aki agresszív. Leköp, "anyázik", fenyeget. Te pedig tehetetlen vagy! Senki sem véd meg. Ember nincs, szupervízió nincs. Erről pedig nem mindig a vezetők tehetnek. Bár valljuk be, hogy akik szakmai vezetői pozíciókat, módszertanokat hoznak be a rendszerbe, maguk már jó ideje nem ügyeltek ilyen helyeken.
Szóval mostanában nem hiszem, hogy változna bármi is!
Lehet, hogy Mutant írtál nagyon szubjektív dolgokat, amiket nem kellett volna és tényleg érdemes el gondolkodnod.
A tény része pedig igaz!
Erősítem!